A repülő könyv

Bibliamagyarázat Zakariás 5,1–4-ről a Brit és Külföldi Bibliatársulat 125 éves jubileuma alkalmából a „Fébé” Evangélikus Diakonissza Nőegylet által az Evangélikus Egyetemes Egyház imatermében rendezett emlékünnepélyen 1929. október 20-án.

    Zakariás, a legszínesebb látomások prófétája, egy komor szürke könyvet lát. Az imént még aranygyertyatartót látott, mellette élénkzölden zöldellő két olajfával s még inkább – két aranycsővel, amelyek csak úgy ontják magukból folyton a ragyogó aranyat. Vajon érdemes volt-e lecsukni szemét, hogy most újabb felnyitásra csak egy szürke könyv meredjen eléje?
    Kétségtelen, hogy e látomással a könyvet igen nagy megtiszteltetés érte. Sokan máris jelentkeznek: »Igen, ez a mi látomásunk! A könyv a látomások középpontjában... A könyv, – az emberi szellem diadala, a mindentudás szent olajfája, ez az aranycsövezet, mely méltó, hogy az egész világot behálózza. Üdv neked, Könyv, szegény szellemi proletárok kincse. Hogy mi van Benned, az nem fontos, hogy Könyv vagy, az elég! Aranycsöveidből folyton folyik az arany, amelyet nem lehet megadóztatni, amelyet nem tudnak megvámolni!«
    De várjatok csak! Jogcím ez arra, hogy elhelyezkedjetek e látomás tribünjein? A megtisztelő látomás magát a könyvet éri?
    A könyvről szóló látomás az aranygyertyatartóról szóló látomás tövében született s mondhatni, bölcsője egy másiknak: annak a látomásnak, amelynek közepén egy szamár visz Valakit Jeruzsálem felé. (9,9) A Könyvről szóló látomás kezdettől fogva oda volt fűzve a Messiáshoz. Mióta pedig a kísérő látomások beteltek s eljött a Sion leánya Királya, még elválaszthatatlanabb azóta e látomás magától Jézus Krisztustól s az Ő aranygyertyatartójától, mely a Benne hívőknek és Őt akaróknak gyülekezete.
    A Zakariás megtisztelő látomása csak egy bizonyos könyvnek szól. Amint ránéz, bár repül, mégis tisztában van vele: húsz sing a hossza, tíz sing a széle, s hozzá tehette volna, hogy ez éppen tizenötször kisebb, mint a Noé bárkája, de hatszor nagyobb, mint a szövetség-láda.
    Ez a bizonyos könyv van most csupán mielőttünk is. Nem a könyvek Matuzsálemje, nem a könyvek nagyanyja, nem a könyvek elsőszülöttje, melytől az elsőszülöttségi jogot meg lehet vásárolni, hanem maga a Könyv, mely, mint legfőbb tárgya: tegnap és ma ugyanaz s mindörökké ugyanaz lészen. Mert benne Isten szava van.
    Ennek a könyvnek szól a mi mostani ünneplésünk is.

    Feltűnő ebben a látomásban, hogy a Könyvet repülőnek mutatja be. A könyv nem szokott repülni. Mit jelenthet nála a repülés?
    A repülés a leggyorsabb közlekedési forma. A legjobb mód, hogy valami rövid idő alatt minél többekhez eljusson. A Könyv repülése azt juttatja kifejezésre, hogy nincs még valami, aminek elterjedésére nagyobb szükség volna; mint a Biblia. Itt érkezünk el Zakariás látomásának legcsodálatosabb pontjához. Ahhoz, hogy ő ezt a látomást akkor látta, amikor Guttenberg népének ősei még valahol Ázsia mélyén szunnyadtak, amikor még híre sem volt Biblia-fordításnak, postai szállítóleveleknek, gyorssajtónak és kolportőröknek. S hogy ez a prófécia az Isten Igéje Könyvének elterjedéséről oly csodálatosan, oly szemmel láthatólag betelt; erről szól a mi ünneplésünk! Erről szállnak fel csodálkozásaink a Bibliatársulat munkájának 125 éves határköve mellől, ebből hálaénekeink és áldó imáink az Úrhoz, a nagy Jehova-Istenhez és a Szentháromság egy igaz Istenhez. Ébresztés, biztatás száll ebből felénk: Nézd, Isten ügye diadalmas ügy ezen a világon! Az Írások nemcsak vannak, hanem betelnek! Betelnek nagyban, nélküled és tőled függetlenül. Mennyivel inkább kicsiben, nálad, veled kapcsolatban!
    De hogy illetéktelenül ne üljünk a Bibliáról való látomások és nagy betelések tribünjein, engedjük, hogy teljes útját hozzánk is megtehesse ez a Könyv! Mert a végső kérdés rám nézve és rád nézve, ki itt ülsz és részt veszel a nagy jubileumban, nem az, hogy mekkora utat tett meg a repülő Könyv a világon, hanem hogy megtette-e útját hozzám és hozzád!
    Találkoztál-e már a repülő Könyvvel?
    Hármat jelent ez: Találkoztál-e a belőle repülő maggal? – a belőle repülő tűzcsóvával? – s a belőle repülő galambbal?

    A mag kicsiny jószág. Ha a Biblia mindjárt egy darabban, a maga egészében keresne minket, megijednénk tőle. Nekem nincs rá időm; nekem nincs hozzá elég iskolázottságom; én nagyon gyenge vagyok; a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem igénybe veszi minden erőmet; – mondják sokan. S mondhatnák is joggal. Mert a Bibliát a maga egészében megismerni, alaposan átdolgozni nem kis feladat. De a repülő Könyv először csak egy kis maggá zsugorodik össze. Nem akarja, hogy úgy megijedjünk tőle, mint Izráel fiai a Góliáttól, vagy a tizenkét kém közül tíz a Kánaán földének lakóitól. Nagyon érti a módját annak, hogy először csak egy kis igécskében álljon elénk. Ehhez pedig nem kell sok idő, nem kell sok fáradság. Ennyit az emlékezetbe is könnyű felvenni, s a szívbe sem oly nehéz befogadni.
    Jó, – de nem járok-e rosszul? Ér-e valamit, ha letörök a legremekebb dóm csúcsívéről egy darabot s azt haza viszem. Nem látszik meg azon, hogy honnét való? Egy kolduslakta viskó falából, vagy egy piactéri korcsma sarkából, melynek az utolsó vásáron neki ment a rakott szekér?
    Ó, kedves lélek, a mag nem azért csodálatos, mert kicsiny, hanem - mert benne van az egésznek élete, amelyből való. Benne van a csíra mindahhoz, aminek általa kell megvalósulnia! Ó, nem, – ne félj, nem jársz rosszul, ha a repülő Könyvvel elsőbb úgy találkozol, mint a szíved talajába kívánkozó, kicsike repülő maggal! Sőt!
    Vannak emberek, akik nem érzik a Biblia félelmes nagyságát sohasem. Kezeikbe veszik, végig futnak rajta, mint a portörülgetők szoktak a zongora billentyűin, mintha nekik kellene a repülőknek lenniük! Hónuk alatt van folyton az egész Biblia, az ember nem mondhatja, hogy nem találkoztak még a repülő Könyvvel, s mégis nincsen semmi hasznuk abból. Miért? Mert nem találkoznak sohasem a repülő maggal. A Biblia mindig egy nagy szépség-, gondolat- s probléma-tömkeleg számukra és sohasem mag! Pedig az élet magvetéssel kezdődik s később is a hiány magvetéssel pótoltatik.
    Azért, ha még nem vagy bibliaolvasó és félsz, hogy ki tudnál-e mindennap tartani benne, azt ajánlom neked, keresd a találkozást a repülő maggal. Meglásd, hogy a legkisebben is milyen áldás, öröm és biztatás szunnyad! Nemcsak azért, mert a legkisebb ige magjában benne van az egész Biblia, hanem mert a kéz, mely a legkisebbet hozzád juttatja, magának az Úrnak a keze! Ugyanaz a kéz az, amelyből az egész Biblia való, s amely által hordoztatik és mindenki számára elkészíttetik az egész. Ha csak egy kis igére való időd, vágyad, figyelmed, értésed és engedelmességed van, s azt az egyet igazán szívedbe fogadod, meglásd, meg fogja szívedet hódítani a többi is, te nem nyugszol, míg el nem mondhatod, most már igazán az egész is az enyém.

    Zakariás először csak a Könyv külső képéről nyilatkozik. Hogy az milyen nagy, s hogy az milyen mozgást végez. A 3. versben azonban megszólal számára a Könyv tartalma: »Ez az átok, amely kihat az egész föld színére!«
    Talán mégis elhibáztuk a dolgot! Talán mégsem a Bibliatársulat ünnepére való ez az ige? Talán mégsem a Biblia az a repülő Könyv, amelynek szól a megtisztelő látomás?
    Bizonyos, hogy az, amit az angyal beszéde a Könyv tartalmából bemutat, a Bibliának nem az egyetlen tartalma. De halljuk tovább, mit mond az angyali szó? »Mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog kiirtatni és mindaz, aki hamisan esküszik, ehhez képest fog innét kiirtatni.« Nemde egy olyan könyvről van szó, melynek alapján egykor az ítélet fog megtartatni!
    S nem a Bibliát tudjuk-e ilyen könyvnek?
    Igen, egy olyan könyvnek, amelynek alapján már most is folyik az ítélet, a minket ébreszteni, inteni, megtérésre bírni igyekvő ítélet, s melynek alapján fog egykor végbe menni a nagy világítélet! Igen, a Biblia, ez a repülő Könyv s bár nem az ítélet képezi egyetlen tartalmát, mégis talál rá; mert telidesteli van az ítélettel. Hiszen maga az Úr Jézus mondja: ítélettétel végett jöttem, a világra. Igen, a Biblia az Ítélet könyve s e jellege folytán oly félelmetes s oly fontos a vele való találkozás és benne való élés. Ítélettétel benne minden világosság és kegyelem, Isten jósága s szentsége egyaránt. Ítélettétel minden ige, a Lélek feddése és a Kereszt. Egy tűzcsóva repül e Könyvben! Ezen nincs mit szépíteni! Egy tűzcsóva, amely ítélet minden bűn és emberi álnokság ellen; ítélet és megsemmisítés minden emberi nagyság és önteltség ellen. Találkoztál-e már így a repülő Könyvvel? Úgy, mint egy repülő tűzcsóvával, amely leéget rólad minden Énimádást, önszolgálatot és saját cselekedeteiddel való dicsekvést és arra kényszerít, hogy félelemmel és rettegéssel vidd végbe üdvösségedet s hogy szeplőtlenül és feddhetetlenül élj e jelen való világban – futva a keskeny útnak legkeskenyebb mentővonalán!
    A Biblia, mint tűzcsóva nemcsak az egyéni életben végez munkát. Az, hogy ma már nem lehet Isten nevében oly nagy népámításokat véghez vinni, kegyes csalásokat és porhintést, mint egykor pogány és nem pogány népek között, – annak köszönhető, hogy ez a szent Könyv végzi a maga tűzcsóvafutását. A Biblia a legjobb hadüzenet az Isten nevével való minden üzérkedés, minden farizeusi kegyesség ellen, amely imádsággal köntörfalazza el szennyes üzelmeit s minden szadduceus manőver ellen, mely a keresztyénséget politikává s az egyházat Isten Országa szőlőskertje helyett a maga magas diplomáciájának külügyi képviseletévé akarja formálni.
    Ó, igen, maradt még sok tennivalója ezutánra is a Bibliának e téren! Még sok a báránybőrbe öltözött farkas, az isteni fundamentumot maga alá kaparintani igyekvő széna és pozdorja, – még nem szűnhet meg tűzcsóva lenni! S nem szűnhet meg sem kint, sem bent nálam az is maradni!
    Ki lehet kerülni a tűzcsóvát. De jaj annak, aki ezt teszi. Erre illik az angyal kezdő szava: »Ez az átok...« Igen, nem a tűzcsóva az átok! Hanem az, ha kivonjuk magunkat alóla! Ha a kétélű kardot egyélűre csorbítjuk s ha a pünkösdi kettős tüzes nyelvnek egyikét leszabjuk, ha csak kényeztető kegyelem langyfürdőjét akarjuk élvezni s úgy lopni, megrabolni Isten dicsőségét! Mondani Neki: »Uram, Uram!« – mutatni Neki, hogy nem a Te nevedben űztünk-e ördögöket s közben kikerülni folyton a tűzcsóvát, mellyel az Úr minden tisztátalanságot s csalárd kegyeskedést, – mint Luther mondaná: a fehér ördögnek minden munkáját, – belőlünk kiéget. Ma még ki lehet kerülni. De egykor – nem. S ez lesz az átok. Ha most hagyod, hogy érjen, akkor áldásod lesz a tűzcsóva. Nemcsak azzal, hogy kitisztít s kiéget, hanem azzal, hogy felgyújt nagy égő, szent szeretetre az Úrért és ügyéért. Mert ilyen tűzcsóva is repül a repülő Könyvben!
    Találkoztál-e már vele? Akkor szíveden van az Isten országa, annak minden munkása, minden ügye, – hogy tovább terjedjen az Isten Igéje és dicsőíttessék az ő háromszor szent Neve!

    Még egy repülő van a repülő Könyvben! Ez, ami legjobban megfelel nevének, mert szárnya is van. Ez a repülő galamb. Két helyről ismeri ezt a galambot minden biblia-olvasó. Az Ararát hegyéről, mikor olajággal tér vissza hírt vinni Noénak: hogy az ítélet megszűnt... S a Jordán habja fölül, mikor a Szentlélek ennek a képében száll a magát kiüresítő s megkereszteltető Isten Fiára, Krisztusra. Azóta ez a galamb benne repül a repülő Könyvben s hírt visz a békességről, az Isten Fiának dicsőségéről, Akiben gyönyörködik az Atya s Akiben, ha gyönyörködünk, mirajtunk is gyönyörűségét leli Ő.
    Találkoztál-e már a repülő Könyvben ezzel a galambbal? Lehet találkozni vele, mert ez a galamb a Szentlélek galambja. Lehet találkozni vele, mert bár a bűn özöne még nem szűnt meg, talált magának egy kiálló fát, hol kereső reptétől megpihenhet, amit nem boríthat el a békétlenség és sátáni hatalom pusztító árja. Talált magának egy kies helyet a Kereszt tetején, – a Golgotán. Innét száll el azóta a postagalamb szárnyalásával és ébreszt és hív ahhoz, Akire nézve mindenek teremtettek, Aki a Kereszten az Ő szenvedésével legyőzte a bűnt és az ítéletet... Hírt hoz arról, hogy minden elvégeztetett. S elvezérel oda, ahol üdvöd, bűnbocsánatod és örökéleted megleled.
    Találkoztál-e már így a repülő Könyvvel? Beszélt-e neked Arról, Aki száját nem nyitotta meg, mikor bántottad, mikor a mészárszéken gyalázatban láttad? Beszélt-e arról, hogy mindezt érted tevé? Teérted – nem szólt s teérted mondott annyit is, hogy »elvégeztetett!« Teérted sebesíttetett meg s te az Ő sebeivel gyógyulhatsz meg!
    Ó, mit ér annak a Biblia, akinek nem beszélhet erről? Mit ér annak a találkozása, aki a repülő Könyvben nem találkozott a Krisztus Keresztjét és feltámadását szüntelen mutató, dicsőítő s feltáró galambbal? A Szentlélek igazi galambjával!
    Ha előbb egy mondatunk így kezdődött: Ez az átok... – úgy most a harmadik repülőről szólva szavainkat így zárhatjuk: Ez az áldás...

    Igen, ez az áldás! Találkozni a repülő maggal, a repülő tűzcsóvával s a repülő galambbal!
    Talán eddig még nem találkoztál igazán vele! – Lásd akkor most azért ez óra! Mert ne gondold, hogy az a végcél, hogy a Bibliatársulat százhuszonöt éves jubileumában részt végy, elcsodálkozz, hogy mennyi Biblia jelent meg már a világon, – hogy a Brit és Külföldi bibliái összehordva akkora könyvet tennének ki, hogy abba könyvjelzőnek lehetne tenni a városligeti Millenáris emlékoszlopot s hogy tizenhat lónak kellene nekifeszülni, hogy átfordíttassék ennek az óriás Bibliának egyetlen lapja!
    Nem! Most is az a végcél, hogy egy új Biblia nyíljon fel és egy új szív a Biblia előtt. Ki tudja, – talán soha nem lesz ilyen kedvező alkalom, hogy találkozz még a repülő Könyvvel! A világ összes vonós állatjával s vontató gépével nem lehet számodra felnyitottá tenni, ha te magad fel nem nyitod a Bibliát. A repülő Könyv útban van. Útban van feléd. Hallod zúgásában a Szentlélek zúgását?
A napokban – mondják – az októberi pitymallat előtti, tehát jó sötétben átberregett felettünk a nagy világjáró repülő Zeppelin. Mily boldogan mondta egy fővárosi tanár, hogy látni ugyan mit se látott belőle, de zúgni hallotta – s csak úgy ragyogott a szeme. Mit fog neki érni az örökkévalóságban, hogy a nagy világjárót feje felett elzúgni hallotta? Mi ez ahhoz a zúgáshoz képest, mellyel a repülő Könyv keres!
    Ó, állj meg!
    S ha már megálltál s már rég nyitva van a Bibliád, akkor se gondold, hogy e tárgyról semmi nem szólhat már neked! Teremhet-e benned az elröpített mag? Végezheti-e munkáját a repülő tűzcsóva? S van-e béke szívedben s folytonos öröm a tekintetedben, mert látod, hogy a Szentlélek galambja s vele a te lelked is megpihenhet s menedékre lelhet a Golgotán?
    Ó, csodálatos, ahogy betelt a Zakariás látomása! Csodálatos, hogy annyi idő alatt, míg mi most ez ünneplésben együtt voltunk, a holnapi rendes munkanapon annyi Biblia készül a 125 éves Biblia-társulat műhelyeiben, hogy könyvszőnyeggel borulna be tőle ez az imaterem s két emelet lépcsőjén át lekísérhetne bennünket egész az Üllői-út járdájáig... De a legcsodálatosabb mégis az, hogy mindez egy másik Zakariási látomás betelésének szolgálatába állhat. Annak, – hogy nőjön a virágvasárnapi ujjongó diadalmenet Sion leányának Királya körül.
    Le azért az ünneplés ötnegyed-század és öt világrész méreteinek pompájában oly előkelő tribünjéről, s be – a királyi menetbe ruháinkat s szíveinket teregetni a golgotai Megváltó elé, – Akiről a repülő Könyvnek már oly sürgős s még oly sok csodálatos mondanivalója van!!!
    Hogy ez a »repülő Könyv« így futhassa pályáját, – ez az az áldás, melynek sóvárgásával a 125 éves út fölé boruló árkus alatt kimondhatatlan hálásan megállunk és könyörgünk a háromszor Szenthez való feltekintés mellett.