Ébresztő igehirdetés
Gáncs Aladár ébresztő igehirdető is volt. Ebben a menüpontban néhány későbbi prédikációjával, prédikáció-részletével találkozhatunk. A legkorábbról itt olvasható prédikációját 25 évesen mondta el, amikor Székesfehérvárra parókus lelkésznek iktatták. E prédikáció végén is olvasható a nála később is olyan fontos szó a „Kereszt”, melyet ő mindig nagybetűvel írt. Igehirdetései, írásmagyarázatai néha merészek, egyéniek és utánozhatatlanok, de minden esetben biblikusak voltak.
„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint mikor hívőkké lettünk. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra.” Róm 13,11–14„Mire ébresszen az ébresztő igehirdetés? Az Ige előtti meghódolásra, a saját gondolatvilágunk romlottságának felismerésére. Az Úr hívó szavának meghallására, a régi élettel való szakításra, a széles út elhagyására, a Jézushoz és az övéihez való csatlakozásra, a kijelentett kegyelemnek, mint közvetlen nekem szólónak elfogadására, mindenek felett pedig a kereszten számomra is elvégzett váltság személyes megragadására.” (Gáncs Aladár, 1929)